Glucocorticoid excess leads to muscle atrophy and weakness in patients with endogenous Cushing's syndrome. Insulin-like growth factor I (IGF-I) is known to have protective effects on muscle loss. We hypothesized that individual serum IGF-I concentrations might be predictive for long-term myopathy outcome in Cushing's syndrome. In a prospective longitudinal study of 31 patients with florid Cushing's syndrome, we analyzed IGF-I and IGF binding protein 3 (IGFBP 3) concentrations at the time of diagnosis and following surgical remission over a period of up to 3 years. We assessed muscle strength by grip strength measurements using a hand grip dynamometer and muscle mass by bio-impedance measurements. Individual serum IGF-I concentrations in the postoperative phase were strongly predictive of long-term grip strength outcome (rs = 0.696, P ≤ 0.001). Also, lower IGF-I concentrations were associated with a lower muscle mass after 3 years (rs = 0.404, P = 0.033). LY3039478 solubility dmso While patients with high IGF-I s.d. scores (SDS; >1.4) showed an improvement in grip strength within the follow-up period (P = 0.009), patients with lower IGF-I SDS (≤-0.4) had a worse outcome with persisting muscle dysfunction. In contrast, preoperative IGF-I concentrations during the florid phase of Cushing's syndrome did not predict long-term muscle function outcome (rs = 0.285, P = 0.127). Lower individual IGF-I concentrations 6 months after curative surgery for Cushing's syndrome are associated with adverse long-term myopathy outcome and IGF-I might be essential for muscle regeneration in the early phase after correction of hypercortisolism.Lower individual IGF-I concentrations 6 months after curative surgery for Cushing's syndrome are associated with adverse long-term myopathy outcome and IGF-I might be essential for muscle regeneration in the early phase after correction of hypercortisolism.Összefoglaló. Bevezetés A COVID-19-pandémia miatt a gyermekkori appendicitisek kezelésében számos változás történt (laparoszkópia helyett nyílt műtét, antibiotikumkezelés). Világszerte emelkedett a szövődményes appendicitisek aránya. Célkitűzés Munkánk során a COVID-19-járványnak a gyermekkori akut appendicitisekre kifejtett hatását szerettük volna vizsgálni lett-e több perforált eset? Módszerek A 2012 és 2020 között akut vakbélgyulladás miatt operált gyermekeket vizsgáltuk, külön, havi bontásban a 2020-as eseteket. A szövettani diagnózis alapján perforált és nem perforált appendicitis csoportokat alkottunk. A 2020-ban operált betegek COVID-19-statusát is rögzítettük. Statisztikai analízisre a khi2-próbát ('chi2 test for trend') és a Fisher-féle egzakt tesztet alkalmaztuk. Eredmények A vizsgált időszakban 1343 appendectomia történt, többségében nem perforált akut appendicitis miatt (1166/1343). 2015-től kezdődően a perforált esetek aránya szignifikáns emelkedést mutat (p = 0,0002). Az igazoltan COVID-19-pozit. The causes of the high proportion of perforated cases in COVID-19 positive patients and the rising rate of perforated appendicitis cases since 2015 need further studies. Orv Hetil. 2021; 162(16) 608-610.The causes of the high proportion of perforated cases in COVID-19 positive patients and the rising rate of perforated appendicitis cases since 2015 need further studies. Orv Hetil. 2021; 162(16) 608-610.Összefoglaló. Újabb megfigyelések szerint a SARS-CoV-2-fertőzést követően gyermekekben a paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) elnevezésű, sokkállapottal szövődött Kawasaki-megbetegedéshez hasonlító, többszervi elégtelenségnek megfelelő tünetegyüttes alakulhat ki. A gyermekek többségében ilyenkor a direkt víruskimutatás már sikertelen, azonban a SARS-CoV-2 ellen képződött antitest igazolhatja a diagnózist. Dolgozatunk célja az egyik első hazai eset ismertetése. Egy 15 éves fiú került gyermek intenzív osztályos felvételre több napon át észlelt magas láz, kesztyű-, zokniszerű exanthema, conjunctivitis, többszervi elégtelenség, szeptikus sokk tüneteivel, akut gyulladásra utaló laboratóriumi eltérésekkel és diffúz hasi panaszokkal. Felvételét megelőzően néhány héttel SARS-CoV-2-fertőzésen esett át. Felvételekor a direkt víruskimutatás sikertelen volt, ám a SARS-CoV-2 elleni antitest vizsgálata pozitív lett. Komplex intenzív terápia mellett állapota stabilizálódott. Az irodalmi ajánlásoknak megfelelőve care and targeted therapy. As far as we know, the described case is one of the earliest cases of PIMS in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(16) 602-607.Összefoglaló. A cardiovascularis megbetegedések kialakulását és progresszióját jelentősen befolyásolja az életmód, ezen belül a fizikai aktivitás. A rendszeres testmozgás csökkenti a szív- és érrendszeri kórképek kockázatát, többek között a magas vérnyomásra, a zsíranyagcsere-eltérésekre és az elhízásra gyakorolt kedvező hatásán keresztül, továbbá független tényező a cardiovascularis halálozás szempontjából is. Az artériás érfali merevség az elasztikus artériák falát alkotó extracelluláris mátrix degeneratív eltéréseinek következtében alakul ki a különböző kockázati tényezők hatására. Korábban, különböző populációkon már igazolták az érfali merevség prediktív értékét a cardiovascularis események kialakulásának tekintetében. A pulzushullám-terjedési sebesség mérése a leggyakrabban alkalmazott módszer az érfali merevség meghatározására. A pulzushullám-terjedési sebesség mérésének hasznát a cardiovascularis kimenetel és élettartam becslésében számos populációs szintű követéses vizsgálat igazolja. Jelen munkánkbay. Therefore, the incorporation of pulse wave velocity measurement into clinical decision-making could be indicated in the case of both amateur and professional athletes, given the prognostic information it provides. Orv Hetil. 2021; 162(16) 615-622.Összefoglaló. A COVID-19 mortalitását a súlyos társbetegségek, közöttük bizonyos daganatos betegségek is növelik. Immunszuppresszív hatásuk miatt felmerülhet a citotoxikus kezelések rizikónövelő hatása is. Ugyanakkor az onkológiai terápia megszakítása vagy halasztása, különösen az agresszívebb, kiterjedtebb és fiatalkorban jelentkező daganatok esetében ronthatja a kórjóslatot. Egy 39 éves nőbeteg esetét ismertetjük. A járvány során késlekedve felismert, lokoregionálisan kiterjedt emlődaganat miatt primer szisztémás kemoterápiában részesült. A kezelés 5. ciklusa során enyhe légúti tünetek kapcsán, az onkológiai ambulancián SARS-CoV-2-fertőzése igazolódott. Kemoterápiás kezelését felfüggesztettük. A diagnózistól számított 3. napon tünetmentessé vált, ám SARS-CoV-2-PCR-pozitivitása még a 43. napon is fennállt. A 19. napon hormongátló kezelést indítottunk. Az 51. napon mastectomia és axillaris block dissectio történt. A 82. napon a megszakított kemoterápiát a hormongátló kezelés leállítását követően G-CSF-profilaxis mellett újraindítottuk.